Halász Gábor gitárost kérdeztük a Hattyúdal előadásról és a tervekről.

Hogyan kezdődött?
- A Republic tagjai a zenén túl is összetartoznak. Boros Csaba az „ erő”. Patai Tamás a „játék”. Nagy László Attila a „nyugalom”. Halász Gábor a „dinamika”.

- Mit jelent számodra a Republic zenakar?
- A fiatalságomat. Az akkor még első koncertjeit adó Republic együttest napon át követtem motorommal, amelyre később Cipő is felmerészkedett és nagyon élvezte. A fiúknak fel is tűnt, hogy minden koncerten ott vagyok. Aztán barátság lett belőle… A sors keze, hogy Boros Csaba apukája tanított a főiskolán. Kiderült, hogy szeretek gitározni és meghívtak fellépőnek az egyik koncertjükre. Így kezdődött.

- A barátságot fontosnak tartod?
- A zenekaron belüli barátság egy nagyon szoros kötelék. A jó és a rossz pillanatokat is együtt éljük át. Nehéz lenne, ha nem lennénk barátok. Akkor nem is működhetne az együttes.

- A Republic dalok tele vannak érzelemmel. Az érzelmeidet színpadon kívül is vállalod?
- A színpadon gitározás közben az ember nem tudja eltakarni az érzéseit. A hétköznapi belső korlátozások leomlanak, ezért ilyenkor nem tudom palástolni, hogy van bennem érzelem.

- Új az együttes számára a színház. A Hattyúdal. Ez mit jelent neked? Mit jelent a zenekarnak?
- Egy izgalmas és gyönyörű utazást. Nagyon szeretem, mert óriási élmény volt a művészekkel megismerkedni. Az emberségük és az alázatuk teljesen lenyűgözött. Mindannyian egyenrangú partnerként kezelnek bennünket.

-   A Hattyúdal előadásban színészek éneklik a Republic dalait. Volt bennetek félelem, hogy hogyan fognak megszólalni a dalok?
Igen, be kell vallanom, hogy az elején nagyon féltünk tőle, de méginkább féltünk saját magunktól, hogy mennyire tudunk "együtt lélegezni" a színészekkel. Aztán a próbákon kiderült, hogy nincs mitől tartani. Így jöhetett létre, hogy a "Hattyúdal ráadás, Republic Ünneppel" zenés köszöntésen a Hattyúdal szereplői lesznek az est vendégei: Kovalik Ágnes / Jakus Szilvia, Magyar Bálint, Nemcsák Károly, Rékasi Károly, Tahi Tóth László és Ömböli Pál.

- Úgy tudom, hogy elfogytak már február 24-kei a jegyek!
Igen. Ez számunkra hatalmas megtiszteltetés és megerősít bennünket abban, hogy jól döntöttünk amikor a folytatást és a színházat választottuk. Közkívánatra március 2-án ismétlünk!

- Az előadás végén a taps olyan, mint egy koncert után?
A taps a siker érdeme. A színházban ez a legnagyobb elismerés. Verebes István rendezése, a dalok és a történet nagyszerű egybeolvasztása azt hiszem a tapsban tökéletesen megmutatkozik. Koncerteken a taps csak nekünk szól, a színházban egy közös játszásnak; annak, hogy a nézők az előadás idejére elfelejthetik a hétköznapi problémáikat, amiért hálásak.

- Mit kívánsz magatoknak?
- Nyugalmat és nagyon sok koncertet még együtt!


Forrás: Zene.hu