Dalszöveg:
Más legyen a hunyó, és én leszek, aki elbújok
Majd én kiveszem a barlangod, legyél most Te itt
Legyen a Tied a világ, és én kimegyek az erdőbe
Te légy, ki jól intézi itt a dolgait!
Ó kedves aszkéta, lennél e bölcs az én dzsungelemben
E kultúrált kontinens közepén
Csak bújnál a bőrömbe egy életre, vagy csak egy napra éppen
Tudnád, hogy ki a fakír, te, vagy én
Más legyen a hunyó, és én leszek az, aki elbújik
Te légy, ki jól intézi itt a dolgait
Ó kedves aszkéta ...
Felér a nyakamig a sár, és marad, ahogy mindig volt
Már jó volna ledobni rossz ruhát és cipőt
Ne hozzon meleget a nyár, és hideget a tél most már nekünk!
Ne kelljen tudni jó és rossz időt!
Ó kedves hóember, hogy lesz tovább - az Isten, ha megver
És kéretlen küld Reád meleget
És mondd napraforgó meg, hogy lesz veled - az ősz, hogyha meglep
És nem ad már fényt tovább eleget
Ó kedves aszkéta ...
